Hónapokkal ezelőtt, 2025 decemberében lejárt egy fontos, több évig nyitva tartott határidő, amelyet arra biztosított az EU, hogy az országok – természetesen Magyarország is – az európai minimálbér-irányelv értelmében növeljék a kollektív szerződések által védett munkavállalók arányát. A vonatkozó európai szabályozás értelmében mindezt a szakszervezetekkel való egyeztetés alapján elfogadott cselekvési tervekbe kell foglalniuk a kormányoknak. A helyzet értékelése állt az ESZSZ kollektív alku bizottságának február 11-i ülésének, valamint március 3-i konferenciájának fókuszában.
Kollektív alku: lejáró határidő, felemás mérleg
A kollektív szerződési lefedettséget növelő cselekvési terv megalkotására kötelezett tagállamoknak csak részben sikerült teljesíteniük a feladatot. Tizenegy kötelezett tagállam vagy határidőben, vagy kisebb késéssel, de elfogadta a vonatkozó intézkedéscsomagot, hét tagállam – köztük Magyarország – azonban továbbra is vonakodik teljesíteni a korábban vállalt kötelezettségeket. Az elfogadott cselekvési tervek fókuszában az alábbi – Magyarország számára is iránymutató – kérdések állnak:
- szakszervezeti tisztségviselők jogi védettségének erősítése,
- szakszervezetek fizikai és digitális munkahelyi belépési jogának erősítése,
- szakszervezeti tagdíj adómentessége,
- munkáltatók ösztönzése a dolgozói érdekképviseletekkel való tárgyalásra,
- szociális partnerek kapacitásbővítése,
- kollektív szerződésekkel kapcsolatos adatgyűjtés, tudományos háttér fejlesztése,
- a szakszervezetek és a munkáltatók közti megállapodásokról szóló országos tájékoztató kampányok.
Emellett fontos, hogy az intézkedéscsomagok kollektív alkut támogató „puha” eszközök mellett valódi jogszabály-változásokat is tartalmazzanak. A példaértékű cselekvési tervek az egyes intézkedések bevezetésének sikerét egyértelmű időbeli ütemezéssel, valamint folyamatos, az érdekképviseletek bevonását lehetővé tevő utánkövetéssel biztosítják. Az átültetési folyamat előre lendítése érdekében az ESZSZ egy szakmai útmutatót is készített, amely alapként szolgálhat a tagállami gyakorlatok számára. Az Iránymutatás három kulcsprioritást határoz meg, amelyek akár közvetve, akár közvetlenül hozzájárulhatnak a lefedettség növeléséhez:
Bár pozitívum, hogy az útmutató számos javasolt eleme visszaköszön az elfogadott cselekvési tervekben, az ESZSZ továbbra is figyelemmel kíséri az indokolatlanul késlekedő tagállamokban kialakult helyzetet, szükség esetén pedig az érintett szakszervezetekkel együttműködve kezdeményezi a releváns uniós szintű egyeztetéseket, jogi eljárásokat. Az egyes tagállamokban kialakult helyzet követéséhez egy könnyen hozzáférhető online felület is készült Wage-up néven.
Bérhelyzet és tagállami beszámolók
A minimálbér-emelések tekintetében Torsten Müller, az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) szakértője ismertette a legújabb, 2026 év eleji statisztikai adatokat, amelyek szerint – részben az irányelvnek köszönhetően – az utóbbi két-három év számos tagállamban a kötelező legkisebb munkabérek érdemi emelkedéséhez vezetett. Az adatokhoz ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy különösen Kelet-Közép-Európa rendkívül alacsony szintről indult, így a régiós bérek további emelése szükséges. Magyarország például továbbra is elmarad az irányelv által tisztességesnek elfogadott minimálbérektől ugyanis sem az átlagkereset 50%-át (jelenleg 39%), sem pedig a mediánbér 60%-át (jelenleg 50%) nem éri el a kötelező legkisebb munkabér szintje. Az Európai Szakszervezeti Intézet emellett nem túl derülátó a következő időszakra nézve sem, ami Európa-szerte a korábbiaknál is határozottabb szakszervezeti fellépést tehet szükségessé a dolgozói szegénység megfékezése és a bérszínvonal megerősítése érdekében.
A tagállami képviselők beszámolói vegyes képet festenek a jelenlegi helyzetről. Egyes országokban – például Moldovában, Szlovéniában, Lengyelországban vagy Törökországban – tovább folytatódik a bérfelzárkózás, előbbi két ország esetében jelenleg is 15% körüli minimálbér-emeléssel. Románia a multinacionális cégekkel kötött megállapodások szaporodásával, az ágazati szintű alku fejlesztésével képes növelni kollektív szerződési lefedettségét. A teljesen más helyzetből induló svéd szakszervezetek pedig a 40 órás munkahét rövidítéséért küzdenek. Ezzel szemben számos nyugat-európai országban a bérek vásárlóerejének megtartása is kemény küzdelmet igényel. Kifejezetten aggasztónak mondható, hogy az EU vezető gazdaságában, Németországban pedig – éles kontrasztban a svéd igényekkel – jelenleg a napi munkaidő megnöveléséért, illetve a munkaidő „rugalmasságáért” lobbiznak a munkáltatói szervezetek, amelynek sikere a dolgozók számára hosszabb és kiszámíthatatlanabb munkaórákat jelentene. A feldolgozóipar válsága emellett számos országban (Németország, Ausztria, Lengyelország) komoly leépítésekkel fenyegeti a dolgozók megélhetését.
Konklúzió, következő lépések
A megbeszélés zárásaként a következő időszak munkatervének áttekintésére került sor, egy újonnan induló projekt keretében ugyanis a minimálbér-irányelv átültetésének nyomon követésén túl lehetőséget biztosít majd olyan témák beemelésére, mind a szakszervezeti szervezés, a közbeszerzési rendszer és a munkaidő-csökkentés.
A következő megbeszélésre várhatóan 2026 őszén kerül sor.