Dolgozókat fenyegető veszélyek, munkajogi dereguláció és a szociális párbeszéd hanyatlása. Ezek a kihívások határozták meg a Közép-Európai Szakszervezeti Hálózat (CETUN) 2026 februárjában, Bécsben tartott konferenciáját. A MASZSZ részvételével és felszólalásával tartott regionális esemény nemcsak szakmai fórumként szolgált, hanem lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra és a lehetséges tagállami és európai cselekvési irányok megvitatására.
A konferencia hivatalos megnyitóján több magas rangú osztrák és európai szereplő szólalt fel. Wolfgang Katzian, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) elnöke házigazdaként hangsúlyozta: világszerte és Európában is aggasztó tendencia figyelhető meg a szakszervezeti jogok – köztük a sztrájkjog – terén. Rámutatott arra is, hogy a közép-európai országok szakszervezetei közötti együttműködésnek különös jelentősége van a munkaerő-mobilitás és a demokratikus intézmények megerősítése kapcsán. A demokrácia állapotát érintve több felszólaló is kiemelte: egyes országokban – köztük Magyarországon – a formális keretek fennmaradása mellett a szociális párbeszéd kiüresedése tapasztalható.
Helyzetértékelés: szakszervezetek és szociális párbeszéd a régióban
A szakmai program egyik központi eleme a témában készült kutatás bemutatása volt, amelyet a Közép-Európai Munkaügyi Tanulmányok Intézete (CELSI) készített. A kutatóintézet részéről Marta Kahancová és Meszmann Tibor ismertették az eredményeket. A szociális párbeszéd minősége szempontjából a CETUN tagországok három országcsoportra bonthatók: az első csoportba a stabil és pozitívan értékelt rendszerek tartoznak (Ausztria, Liechtenstein, Svájc), a másodikba a részben koordinált, de már töredezett struktúrák (Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország), míg a harmadikba az autoriter irányba elmozduló, intézményi leépülést mutató országok (Szerbia, Magyarország).
A kutatás rámutatott: a szociális párbeszéd sikerének egyik kulcsa az intézményi környezet stabilitása és a politikai támogatás megléte. Míg Ausztriában a partnerség rendszere kiszámítható és erős, addig Magyarországon és Szerbiában a politikai akarat hiánya, a korlátozó jogszabályi környezet és az átláthatóság problémái komoly akadályt jelentenek. Ugyanakkor a szakszervezetek értékelése szerint szervezeti kapacitásuk még mindig jelentős, bár romló tendenciát mutat. Kiemelt stratégiai irányként jelent meg a tagságbővítés, a szervezési kampányok erősítése, az ágazati kollektív alku revitalizálása, valamint a nemzetközi együttműködés elmélyítése. Ezekbe invesztálva azok a szakszervezetek is képesek lehetnek kivívni egy a munkavállalói érdekeket valóban figyelembe vevő rendszer alapjait amely országokban ez jelenleg kilátástalannak tűnik.
A kihívásoktól a válaszok felé
A kutatás eredményeinek áttekintését panelbeszélgetés követte, amelynek során a szakszervezetek gyakorlati tapasztalatai kerültek előtérbe. Čedanka Andrić, a szerb UGS Nezavisnost szövetség elnöke arról beszélt, hogy a szociális párbeszédet sokszor „szükséges rosszként” kezelik, és a jogszabályok végrehajtása is hiányos. Zlati Róbert, a MASZSZ elnöke hangsúlyozta: Magyarországon a rendszerváltás óta fokozatosan gyengült a szakszervezetek szerepe, az ágazati párbeszéd iránt csekély a munkáltatói érdeklődés, és a kormányzat sem törekszik valódi szociális feltételrendszer kialakítására. A szervezés és a kampányalapú működés ezért kulcsfontosságúvá vált, hiszen csak ezzel lehet kikényszeríteni a munkavállalói minimumokat.
A beszélgetés résztvevői emellett kitértek Közép-Kelet-Európa sajátos gazdasági helyzetére. Számos országban komoly nyugati ipari beruházások történtek az elmúlt évtizedekben, amely nagyrészt a régiót jellemző alacsony bérszínvonalnak köszönhető. Mindez dolgozói szempontból önmagában is aggályos, a digitalizáció ugyanakkor mindenki számára nyilvánvalóvá teheti az alacsony bérezésre építő modell fenntarthatatlanságát. Olyan átfogó foglalkoztatási politikára lehet tehát szükség, amely a dolgozók jogainak tiszteletben tartása mellett a munkavállalók képzésébe invesztál.
Történelmi perspektívában
A konferencia programja azonban nem csupán tanácskozásból állt. A résztvevők ellátogattak a bécsi Wien Energie által működtetett spittelaui hulladékégető műbe, ahol a szakszervezeti képviselőkkel folytatott eszmecsere rávilágított: a klímavédelem, az energetikai átállás és a munkavállalói érdekek összehangolása lehetséges, ha valódi partnerség működik a felek között. A Karl-Marx-Hof lakótelepen megtekintett „Vörös Bécs” kiállítás pedig történelmi perspektívába helyezte a mai vitákat, bemutatva, hogy a szociális innováció és a közpolitikai bátorság milyen maradandó társadalmi értékeket teremthet.
A bécsi konferencia legfontosabb üzenete talán az volt: a régió munkavállalói szervezeteinek további együttműködése szükséges, közös érdek. A szakszervezetek előtt álló kihívások – a taglétszám csökkenése, a politikai ellenállás, az új foglalkoztatási formák terjedése – összehangolt, határokon átnyúló együttműködéssel kezelhetők. A találkozó megerősítette, hogy a közép-európai térségben is létezik szakmai tudás, elkötelezettség és szándék a megújulásra – a következő lépés ennek következetes, stratégiai megvalósítása.
Zlati Róbert, a MASZSZ elnöke és Kispál Viktor, a MASZSZ alelnöke
Zlati Róbert elnök
A felszólaló Zlati Róbert elnök